Hirdetés

2008. január 14., hétfő

16. tétel Automatikus és figyelmi folyamatok. Az orientáció

16. tétel Automatikus és figyelmi folyamatok. Az orientáció

Mindenek előtt különbséget kell tennünk a fókuszált és a megosztott figyelem között. Fókuszált figyelem egy konkrét ingerre való összpontosítást jelent. A fókuszált figyelmet úgy vizsgálják, hogy a kísérleti személyeknek kettő vagy több egyidejű inger közül csak az egyikre szabad válaszolniuk. Ez a módszer segít megérteni a figyelmi kiválasztás módját. illetve a figyelmen kívül hagyott inger sorsát.

A figyelem megosztása azt jelenti, hogy egyidejűleg kettő vagy több különböző tevékenységre összpontosítunk. Ellenben ha az egyik tevékenység automatikus, és tudatos ellenőrzés nélkül megy végbe, illetve ha a kettő egy egységes cselekvéssé fonódik össze, akkor nincs szükség a figyelem megosztására. A megosztott figyelmet is úgy vizsgálják, hogy kettő vagy több egyidejű ingert mutatnak be, de ebben az esetben a kísérleti személynek minden ingerre figyelnie és válaszolnia kell. A megosztott figyelem vizsgálat az egyén feldolgozási korlátairól, a figyelmi mechanizmusokról és kapacitásokról ad hasznos információkat.

Az elméleti magyarázatok közül az egyik azt feltételezi, hogy létezik valamilyen központi feldolgozó. Ez a központi feldolgozó azonban korlátozott kapacitású. Az, hogy két feladat egyidejű megoldása mennyire sikeres, attól függ, hogy mennyire meríti ki ezeket a korlátozott erőforrásokat. (Norman és Bobrow, 1975; Johnston és Heinz, 1978 "ld" Michael W. Eysenck és Mark T. Keane, 1997) A központi-kapacitás elméletek szerint a kettős feladatokban a legfontosabb meghatározó tényező a feladatok nehézségi szintje.

Ezzel szemben a kognitív neuropszichológia azt feltételezi, hogy a feldolgozási rendszer moduláris, azaz számos viszonylag független feldolgozóból, vagy modulból áll. Az elmélet szerint az olyan összetett készségek, mint például az olvasás, számos különböző feldolgozási mechanizmusból állnak. Ez a feldolgozási rendszer nagyszámú specifikus feldolgozási mechanizmust tartalmaz. A hasonló feladatok ugyanazokat a feldolgozási modulokat igénylik, ezért kölcsönösen interferenciát hoznak létre.

A legfőbb különbség a két elmélet között az, hogy míg a központi-kapacitás elmélet egy általános feldolgozási rendszert feltételez, addig a kognitív neuropszichológusok szerint számos specifikus mechanizmus működik a feldolgozásban.

A legtöbb pszichológus (pl. Badley, Norman, Shallice id. Michael W. Eysenck 1997.) azonban nem zárja ki egyik elméletet sem, és a kettő valamilyen szintézisében látja a megoldást. Az alapvető elképzelés az, hogy a különböző folyamatok hierarchikus struktúrába szerveződnek. A központi feldolgozó - vagyis a figyelem - a hierarchia tetején helyezkedik el, ez koordinálja és szabályozza a viselkedést. E szint alatt specifikus feldolgozási mechanizmusok vannak, amelyek egymástól viszonylag függetlenül működnek.

Automatikus feldolgozás

Bizonyos feldolgozási tevékenységek a hosszas gyakorlás eredményeképpen többé már nem veszik igénybe a központi feldolgozót, vagyis a figyelmet, azaz automatikussá válnak.

- Az automatikus folyamatok gyorsak.

- Nem csökkentik a kapacitást más feladatok számára, vagyis nulla figyelmet igényelnek.

- Nem hozzáférhetőek a tudat számára.

- Elkerülhetetlenek, azaz mindig megtörténnek, amikor a megfelelő inger megjelenik.

Shiffrin és Schneider elmélete (1977): Megkülönböztetik a szabályozott és az automatikus folyamatokat.

Szabályozott folyamatok: Korlátozott kapacitással rendelkeznek, figyelmet igényelnek, rugalmasan alkalmazkodnak a változó körülményekhez.

Automatikus folyamatok: Nincsenek kapacitás korlátai, nem igényelnek figyelmet, nehezen módosíthatóak, ha már egyszer megtanultuk őket.

Norman és Shallice elmélete (1980): Figyelembe veszi az automatikus és a részlegesen automatikus folyamatok közötti különbséget. A működés három szintje:

- Teljesen automatikus feldolgozás, melyet a sémák szabályoznak.

- Részlegesen automatikus feldolgozás, mely akaratlagos irányítás és tudatos szabályozás nélküli versengési tervet tartalmaz. A versengési terv arra szolgál, hogy a sémák között fellépő konfliktusokat feloldjuk.

- Ellenőrző figyelmi rendszer akaratlagos szabályozása.

Ez az elmélet ellentétben az előző elmélettel egyetlen szabályozó rendszer helyett, két különálló szabályozó rendszert feltételez (versengési terv, ellenőrző figyelmi rendszer).

Orientáció (felfigyelés)

Pavlov: feltételes reflex kísérletei közben (csengő, étel, kutya) a kutya más, váratlan ingerre is felfigyelt, illetve ezen inger közben abbamaradt a feltételes válasz (nyálelválasztás). A kutya az új ingerre figyelt (pl. valaki benyitott a laboratóriumba).

Szokolov nevezte el az ilyen viselkedést orientációs reakciónak. A szervezet érzékenysége ilyenkor megnő, a reakciót kiváltó változásokra. A reakció annak jele, hogy az idegrendszer detektálja az ingerlés megváltozását, azaz az ingert megkülönböztette a másiktól. Az orientációs reakció a szervezet egészét érinti. A szimpatikus rendszer fokozódik.

Kérdések:

- Mi váltja ki?

- Egységes reakció-e?

Szokolov: az orientációs reakció mögött olyan folyamat áll, ahol először kialakul egy idegi modell a környezetről. Ha pedig egy olyan inger érkezik, mely nem illik ebbe bele č az össze-nem illés kiváltja az orientációs reakciót. Az orientációs reakció az optimális ingerfelvételt biztosítja. č Elemi tanulási folyamatokhoz kapcsolódik.

Kialakulásához kell: valamilyen idegrendszeri minta (tehát ezt már meg kellett tanulni). Másrészt ha az eredetileg orientációt kiváltó inger ismétlődik, ez is habituálódhat. Az orientációt olyan inger váltja ki, ami nem teljesen új, ami a feldolgozó rendszer számára nem idegen, csak éppen nem az adott szituációhoz tartozik. č Az orientáció tanulás eredménye.

Nincsenek megjegyzések:

Való világ 4 élőben az interneten

Való világ 4 élőben az interneten