18. tétel: Aktiváció, éberség és teljesítmény, vigilancia
Arousal
Az éberségért az agytörzsi formatio reticularis felelős (felfedezői: Moruzzi & Magoun).
Az aktiváló input nem-specifikus afferens pályákon érkezik, a külső és a belső környezetből egyaránt (ez utóbbi miatt szoros a kapcsolat a limbikus rendszerrel [motivációs-emóciós rendszer]).
Aktiváció és teljesítmény
Yerkes-Dodson törvény: Egerekkel végeztek áramütéses diszkriminációs kísérleteket (az áramütés mértékével az aktiváció szintjét kívánták manipulálni) ® Bonyolult feladatnál a közepes aktiváció a legkedvezőbb, egyszerűnél a magas. A bonyolult feladat érzékenyebb az aktiváció-szintre.
Hebb: Az arousal és a jelzőinger-funkció között Ç alakú összefüggés.
Eysenck kritikája: Nagyon könnyű igazolni, ha csak három aktivációs szinten mérnek teljesítményt, mert csak az a minta nem támasztja alá, ahol a középső a legalacsonyabb; legalább négy szinten kell mérni.
Easterbrook: Minél nagyobb az aktivitás, annál szűkebb a figyelmi fókusz (ez egyszerű feladatnál kedvező, mert ott nem szükséges a széleskörű információ-felvétel).
K: Elsődleges és másodlagos feladat ® Az aktivitás növekedésével az elsődleges feladatban nő a teljesítmény, a másodlagosban csökken/nem változik. DE: Ha az aktivitást büntetéssel (pl. áramütés) vagy szorongással érték el, a teljesítmény nem nőtt; míg ha jutalommal vagy zajszinttel, nőtt. ® Az aktivitási szint nem egységes jelenség!
A magas aktiváció teljesítmény-csökkentő hatása magyarázható azzal is, hogy a vegetatív változások figyelemelterelők.
Fiziológiai mutatók
Jellemző az irány-széttartás (pl. pulzus csökken, pupilla tágul).
Várakozási állapot: pulzus csökken, vázizom-mozgások csökkennek, az EEG-ben CNV (várakozási negatív hullám) jelenik meg.
A pupilla mentális erőfeszítéskor tágul.
® Nem egységes aktiváló mechanizmus!
Broadbent: Alsó és felső szintű aktiváló mechanizmus
Alsó: rutinszerű készségek, döntések; hat rá pl. a zaj, az alvásmegvonás.
Felső: további aktiváló hatást képes kifejteni az alsó szintre; hat rá pl. az alkohol.
A hippokampális théta 2 típusa: válaszoló és önindította aktivitás.
Lindsley: 2 aktiváló rendszer
általános, tónusos
lokalizált
Napi ingadozás
Reggeltől fokozatos javulás, este csökkenni kezd. Összefügg a testhőmérséklet-változásokkal.
A felnőttek közel fele “reggeli” vagy “esti” típus ® ez a preferencia megmutatkozik az észlelésben, teljesítményben.
Vigilancia
A fogalmat Head angol neurológus vezette be.
A vigilancia hosszan fenntartott figyelem. Mackworth definíciója: Olyan állapot, amely biztosítja, hogy bizonyos intenzitású, véletlenszerűen megjelenő környezeti ingerekre meghatározott módon válaszoljunk.
A kutatások a II. v.h. idején kezdődtek (radarfigyelés).
Óra-teszt (Mackworth): a mutató néha kettőt ugrik, ezt kell detektálni.
Fél óra után a helyes detekciók aránya lecsökken. Segít, ha van visszajelzés, ill. ha fél óra megfigyelést fél óra pihenés követ.
A fél órán belül a teljesítmény először gyorsabban, majd egyre lassabban csökken.
A kritériumszint csökken, ha nő a jelek száma.
Az érzékenység csökken, ha az óra-tesztben a folyamatosan mozgó mutató megállásait kell jelezni (tehát a jel megjelenését nem lehet időzíteni). Az érzékenység nő, ha az összingerek száma nő.
A vigilancia-csökkenés magyarázatai
A jelek vételét nem követi megerősítés ® a válaszgyakoriság csökken (Mackworth). A választ nem igénylő ingerekkor kialakult válaszgátlás generalizálódik (Broadbent).
Az aktiváció csökkenése (unalom); a motiváció jelentősége.
Az elvárások változásai (először több ingert vár el, majd idomul a helyzethez).
A vigilancia mérésének 2 szempontja
Modalitás (vizuális / akusztikus)
Szukcesszív / szimultán diszkrimináció
szukcesszív: előzetesen megjelent ingerekhez kell hasonlítani (pl. óra-teszt; fényvillanások egymás után – jelezd, ha eltérő)
szimultán: egyszerre jelen levő ingerek között kell diszkriminálni (pl. több fény egyszerre – jelezd, ha van köztük eltérő; folyamatos hang megváltozását kell detektálni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése